Álmok vs. valóság

Szia.

Újra szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy én csak egy vagyok, a sok közül. Soha nem fognak "párszáz"-nál többen ismerni, és szeretni, ez van. Soha nem fogok kitűnni a tömegből, és mindig hátul leszek. Igen, lehet, hogy engem így ismernek, ilyen kis csöndesnek. Hehe, pedig nagyot tévednek. Talán túl nagyot. De nem gondolom, hogy meg kéne mutatnom a másik énem. "Majd ha eljön az ideje". xP
---

Ma a nap egész jó volt, jól éreztem magam. Csak a szemem... azt mondják semmi baja, sőt, kifejezetten jó. Akkor miért nehéz látnom? Ha nyitva van, és nézek előre, mindig csak a fájdalmat érzem. Belenyilall a szemembe, és szédülni kezdek, legszívesebben sírnék. De nem tehetem...
 Most először szükségem lenne valakire, aki itt van mellettem, akire számíthatok, akit ölelhetek, aki vigyáz rám, és akinek sírhatok. De sajnos ez is csak egy álom a sok közül.
---

Ennyi mára, úgysem olvassátok, magamnak meg nincs értelme írni.

Május ...

Szia, Kedves Olvasó!

Először is, bocsánatot szeretnék kérni, hogy ilyen sokáig nem írtam. De mint Ti is tudjátok, nehéz az iskola, és ha gépközelbe jutok, nem az az első gondoltaom, hogy ide írjak.

Még május elején anyum felvitt BudaPestre. Nagyon jó volt, elmentünk a SakuraZakába. : D

Aztán most jelenleg gondolkodok... Mindenen. Az életen, meg a döntéseken. Igen, Dél-Koraába akarok menni, mihamarabb. De ez, ez az út, amit odáig véghez kell vinnem... nemtudom megtenni. Itthagyni azokat, akiket szeretek, Titeket... Itthagyni az életem. De ugyanakkor meg ott van bennem a tűz, és a vágy, hogy ott lehetek. És ez annyira jó érzés. Pont, mint amikor megkapod szülinapodra azt az ajándékot, amire kiskorod óta vágysz... Ah simgag... Nehéz.

Éééés holnap fellépünk osztállyal (öten, lányok). Táncolunk. Hát, majd kiderül mi lesz belőle. Tudjuk a táncot, meg minden, de azért kicsit félek. Nem attól, hogy elrontjuk, vagy esetleg leégünk... Egyszerűen a szívem azt kiabálja, hogy NE. És ez olyan nyomasztó érzés... Fáj, és nehéz...
De ez van- nem tudok ellene semmit tenni.